Eljött az én időm! :D Elkezdem a blogot, mert a másik tárhelyen annyira nem tetszett. Itt sokkal inkább a saját formámra tudom szabni. A cím is elég sokat mondó. De a lényeg...
Magamról írok, arról, hogyan változik az életem, miket csinálok, hogy nekem jobb legyen, és miért. Sok embertől megkaptam már, hogy őrült vagyok, és minek vállalok ennyi mindent. Lehetek őszinte? Azért, mert nekem ez jó. Nem érdekel mások véleménye, és igazán örülök, hogy eljutottam sok év alatt erre a szintre. Azt teszem, ami szerintem jó, én élvezem, és kész.
Miért írom ezt? Mert jelenleg is járok egyetemre, tagja lettem az iskolám AIESEC szervezetének (ami, a félreértések elkerülése végett NEM szekta), dolgozom, és mellékesen beadtam a jelentkezésemet egy második szakra. Nyilván ősztől kicsit változni fognak a dolgok, de egyelőre így áll a helyzet.
Kpopper vagyok (aki nem tudja, mi az, ajánlom figyelmébe a google-t, igazán hasznos) és minden vágyam, hogy eljuthassak Szöulba. (Egyébként gyűlölöm a fonetikus átírást... magyarított verziót.) Viszont tudom, hogy el is fogok jutni. Kapásból a legközelebbi eseményem egy koncert lesz, ami meghatározza az életemet. Majd arról is mesélek.
Nem vagyok népszerű, de nem is akarok az lenni. Sosem értettem azok gondolkodását, akiknek az volt a legfőbb céljuk az életben, hogy minél több embert ismerjenek. És hol maradnak az igazán fontos kapcsolatok? Szerencsésnek mondhatom magam, mert vannak barátaim, akikre tényleg, mindenkor számíthatok, és régóta részesei már az életemnek.
Na, nem akarom túl bő lére ereszteni az első bejegyzést, majd a továbbiakban minden ki fog derülni rólam, arról, hogyan gondolkodom az élet dolgaival kapcsolatban, hogy miket szeretnék... A blogod viszont magamnak hoztam létre, magamért írom, de ha valaki olvassa, az nekem csak külön öröm. Főleg, ha még tetszik is.
Kezdeném a jelenlegi kedvenc dalommal:
Topp Dogg - Arario
